Anyámhoz

Napok óta szorítja szívem a fájdalom,
hogy nem vagy már, nem hiszem el.
Napok óta elfojtva könnyezem,
a kezem kinyújtom, de nem érlek el.

Még hallom, hogy szólítasz remegő hangodon
fáradt szemedből kicsillan a remény.
Még látok egy kedves mosolyt az arcodon
Hittél a csodában, hogy van még esély.

Mond miért ilyen gonosz az élet,
miért vett el tőlem ilyen korán?
Mond hogyan pótoljam a hiányzó lényed
Oly nehéz felfogni, hogy nincs már anyám.

Most sok színes virág hirdeti szellemed
Amit majd egyszer szétfúj a szél
Most itt van mindenki aki szeretett
A virág, és Ők mind Rólad mesél

Hozzászólások






Powered by nsboy. Minden jog fenntartva!